Esztergomi Főiskola Kronológiája

1842. november 3.

Az ESZTERGOMI ÉRSEKI MESTERKÉPZŐ, vagyis népiskolai tanítóképző megnyitotta kapuit a szenttamási  elemi iskolában /Imaház utca  14 /. A képzési idő 10 hónap volt.

1842 – 1849 között Jaros Vince a mesterképző első igazgatója (egyházi).

1845 októberétől a képzési idő két évre emelkedett.

1849. A tanév befejezését követően –  a szabadságharc bukása után – átmenetileg hosszú évekre megszűnt a Mesterképző működése.

1856. október 14.

A kényszerű szüneteltetés után ESZTEROMI CSÁSZÁRI- KIRÁLYI ÉS ÉRSEKI TANÍTÓKÉPZŐ INTÉZET néven a Deák Ferenc utca 2. szám alatti épületben új tantervvel újraindult a tanítás.

1856 – 1861/62 között Kollár István a tanítóképző igazgatója (egyházi).

1857 őszétől kényszerűségből a tanítás a Deák Ferenc utca 1. szám alatti korszerűtlen épületben folytatódott.

1860-től a tanítóképző a mai Lőrinc utcába, egy utóbb lebontott épületbe költözött.

1861-től az intézet neve ESZTERGOMI KIRÁLYI ÉS ÉRSEKI TANÍTÓKÉPZŐ INTÉZET-re változott.

1862/63 – 1868/69 között Zajnai János az igazgató (egyházi).

1864 őszétől az intézet a vízivárosi városháza épületében kapott elhelyezést.

1869/70 – 1872/73 között Prámer Ágoston az igazgató (egyházi).

1870. A hosszú hányattatás után végre a mai vízivárosi zárda és iskolakomplexum területén  a Kis-Dunaparton levő utóbb lebontott Szent János utca 22. számú épületben kapott saját tulajdonú épületet.

1870-ben a tanítóképzést három évre emelték.

1871 augusztusában, szeptemberében a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium megbízásából a Tanítóképző Intézet tanárai a népiskolákban tanító képesítés nélküliek számára tanítói oklevéllel járó tanfolyamot tartottak.

1873/74 – 1879/80 között Kudlik János az igazgató (egyházi).

1881 – 1889/90 között Tallián Ödön töltötte be az igazgatói tisztet (egyházi).

1881 – 1884 között az új prímási palota építése miatt – ideiglenesen a Ferenc József út 55. sz. /mai Bajcsy-Zsilinszky u./ alatti káptalani házban helyezték el tanítóképzőt.

1883/1884. tanévtől minisztérium elrendelte, hogy a tanítói képesítővizsgát a harmadik évfolyamot követő egyéves kinti iskolai gyakorlat után lehet csak letenni.

1884-novemberében a tanítóképző visszaköltözött a Szent János utcai épületébe.

1888/89-es tanévben megalakult a tápintézet, amely a szegény tanítóképzős növendékeknek ingyen vagy szerény térítés ellenében étkezést biztosított.

1888/89-es tanévben megkezdte működését az újjászervezett önképzőkör, mely aztán megszakítás nélkül működött 1948-ig.

1890/91 – 1892/93 között Walter Gyula az igazgató (egyházi).

1891. szeptember 27-én felszentelték az intézet zászlóját.

1892. szeptember 15. Önálló óvónőképző nyílott a mai Kiss János altábornagy úton az ESZTERGOMI ÉRSEKI KISDEDÓVÓNŐKÉPZŐ INTÉZET. Igazgatója 1892 és 1915 között Számond Ignác (egyházi) volt.

1893/94 – 1895/96 között Kováts Kálmán a tanítóképző igazgatója (egyházi).

1893-ben az esztergom-vízivárosi Úri utca 5. sz. alatti érseki elemi iskolát a tanítóképző gyakorló iskolájává szervezték át.

1893. november 21-én meghalt a tanítóképző egykori első tanára dr. Majer István.

1894/95. tanévben négy évfolyamú képző tanterve szerint kezdődött meg az oktatás az I. évfolyamon.

1896-ban az intézet az ESZTERGOMI ÉRSEKI RÓMAI KATOLIKUS TANÍTÓKÉPZŐ INTÉZET nevet vette fel.

1896/97 – 1912/13 között Guzsvenitz Vilmos az igazgató (egyházi).

1897. Az esztergomi óvónőképző tervet dolgozott ki az óvónő- és tanítónőképzés tartalmi és szervezeti egyesítésére.

1897 októberében megalakult az intézetben az Ifjúsági Mária Kongregáció, amely 1948-ig működött.

1897 novemberében létrejött a Segély Egyesület, amely 1945-ig  segítette a rászoruló növendékeket.

1898/99. tanév elejétől a tanítóképző a Prímás-szigeten, az érseki uradalom tulajdonában levő   gr. Majláth György út 1.sz. alatti  kertet gyakorló kertként kapta használatba, ami aztán a  tanítóképző használatában maradt az 1970-es évekig.

1899/1900. tanév kezdete előtti nyári szünetben a gyakorló elemi iskolát az Úri utca 5. sz. alól az intézet Szent János utcai épületébe helyezték át.

1903-tól az intézet hivatalos neve: ESZTERGOMI ÉRSEKI RÓMAI KATOLIKUS TANÍTÓKÉPZŐ INTÉZET.

1903 októberében jelent meg a „Rendtartás az esztergomi főegyházmegyei elemi tanító- és tanítónőképző intézetek számára”.

1903 októberében diáksztrájk tört ki a tanítóképző intézetben.

1905/1906-os tanévtől új tanterv lépett életbe.

1909.március 4-i egyházi főhatósági rendelkezés szerint az állami képesítővizsga-szabályzat alapján kell megtartani az esztergomi intézetben is a képesítővizsgákat.

1909/1910-es tanévtől egyházi rendelkezés szerint a tanítóképzőben kántorképesítő vizsgát lehet tenni.

1914 nyarától 1918 őszéig – a világháború ideje alatt – többször igénybe vette a katonaság a tanítóképző épületét.

1914/15-ben  és 1917/18-ban Klinda Károly az igazgató (világi).

1915/16 – 1916/17 között Sebők Imre igazgató (egyházi)

1915. június 14-től szünetel esztergomi óvónőképzés.

1918. szeptemberétől újra saját épületében folytatja az intézet működését.

1918/19 – 1925/26 között Klinda Károly az igazgató (világi).

1919. június 4. A tanácskormány államosította a tanítóképzőt.

1919 őszétől a megszűntetett „tápintézet” helyébe       „Diákasztal” létesült.

1922. szeptember 5. Önálló tanítónőképzés indult a vízivárosi zárda területén, az ESZTERGOMI VÍZIVÁROSI IRGALMAS NŐVÉREK ÉRSEKI TANÍTÓNŐNŐKÉPZŐ INTÉZETE.

1922 – 1943 között Nádler István volt a tanítónőképző első igazgatója (egyházi).

1922/23-as tanévtől a vidéki tanítóképzős növendékek az egykori esztergom-tábori hadifogoly-táborban létesült Fiúnevelő Intézetben kaptak ideiglenes internátusi elhelyezést.

1923. januárjában megalakult az intézet 260. számú Pázmány-cserkészcsapata.

1922/23-as tanévben az esztergomi zárdaiskolában megnyílt a tanítónőképző I. és II. osztálya.

1923/24-es tanévtől az internátus a papneveldében kapott elhelyezést.

1923 őszétől megkezdődött új tantervvel az öt évre emelt tanítóképzés.

1925-ben megalakult az intézet Eötvös Sportköre.

1926/27 – 1946/47 között Bartal Alajos az igazgató (világi).

1928 februárjában dr. Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás, esztergomi érsek jóváhagyta a tanítóképző új épületének terveit.

1928 májusában megkezdődött a mai Majer István úti telken a tanítóképző építése, melyet 1929. szeptember 8-án szentelt fel Serédi Jusztinián bíboros érsek.

1929. november 28-án Klebelsberg Kunó gr. vallás-és közoktatásügyi miniszter meglátogatta az új ÉRSEKI TANÍTÓKÉPZŐ INTÉZETET.

1929/30-as tanév már a gyakorló iskolával és internátussal is rendelkező új, korszerű épületben kezdődött el, amely máig is főépülete az esztergomi főiskolának.

1929-ben megalakult „az esztergomi tanítóképzőben végzett iskolatársak szövetsége”.

1932/33-as tanévtől a bíboros érsek kötelezően elrendelte a vidéki növendékek internátusi bentlakását. Erre a célra a szomszédos kanonoki épületben is ideiglenes jelleggel internátusi helyet biztosított.

1932-ben az önképzőkör keretein belül pedagógiai szeminárium alakult, ami később önállóan folytatta tevékenységét.

1938 őszén – az 1938. évi 14. törvény alapján a tanítóképző első osztálya líceumi osztályként indult. A líceumi rendszer kiépítése a következő tanévekben (1939/40. és 1940/41) a II. és a III. osztályban is folytatódott.

Ettől a tanévtől a fiúképző az ESZTERGOMI ÉRSEKI RÓMAI KATOLIKUS LÍCEUM ÉS TANÍTÓKÉPZŐ INTÉZET; a leányképző pedig az ESZTERGOMI ÉRSEKI LEÁNYLÍCEUM és TANÍTÓNŐKÉPZŐ INTÉZET nevet vette fel.

1940 februárjában a Batthyány utcai épületszárnyon elkészült az új internátusi szárny.

1940/41-es tanévben megnyílt a gyakorlóiskola VII. osztálya, majd a következő tanévben a VIII. osztálya is.

1941-ben a vízivárosi tanítónőképző épülete emeletráépítéssel bővült.

1940/41-es tanévben az intézet növendékei megszervezték az Önsegélyző Gyakorló Hitelszövetkezetet.

1941 őszétől a líceumi rendszer további kiépítése leállt, a IV. és V. osztályokban a korábbi tanítóképzős tanterv szerint folyt a tanítás.

1942. november 5-én alapításának centenáriumát ünnepelte az tanítóképző. Erre az alkalomra jelent meg Bartal Alajos igazgató munkája az esztergomi tanítóképző százéves történetéről.

1943 február – 1948 június között Plavits M. Fremióta  a tanítónőképző igazgatója (egyházi).

1943/44-es tanévben az intézet épületének egy részét 1943. októberi hatállyal a nagyváradi Görgey Arthur honvéd műszaki hadapródiskola részére vették igénybe.

1944 október végétől a hadi helyzetből következően szünetelt a tanítás.

1944. december 8-án szovjet repülők bombázták a Vízivárost. A bombázás súlyos károkat okozott a zárda  Bajcsy-Zsilinszky utcai tanítónőképzős épületszárnyában.

1944. december 26-tól  1945. március 21-ig tartó frontidőszak harcai következtében a tanítóképző épülete is számos kisebb találatot kapott, gyűjteményei, berendezései, bútorai  károkat szenvedtek.

1945. április 9-én újrakezdődött a tanítás a fiú tanítóképzőben.

1947/48-ban Petrovich Ede az igazgató.

1948. június 14-i tanévzáró ünnepséget a behatoló fegyveres politikai rendőrök zavarták meg. Az  iskolaállamosítás feszült légkörében a két nappal korábban történt incidensre hivatkozva  házkutatást tartottak, majd ezt követően provokatív szándékkal,  tanárokat és tanulókat vettek őrizetbe.

1948. június 22-én a budapesti Népbíróság Különtanácsa a letartóztatott 3 tanítóképzős tanárt több évre terjedő börtönbüntetésre ítélt, hét tanuló pedig felfüggesztett néhány hónapos börtönbüntetést kapott.

1948 júniusában az 1948. évi 33. törvény alapján az esztergomi érseki tanítóképzőt és az érseki tanítónőképzőt államosították, majd közös igazgatás alá helyezték.

1948/49 – 1849/50 között Rosta József (világi) a fiú képző igazgatója.

1848/49-ben Rosta József (világi) töltötte be a tanítónőképző igazgatói tisztét is.

1948 szeptemberében a fiú tanítóképző  I-IV. osztályos gyakorló elemi iskolája általános iskolává alakult át.

1949. októberében a tanítónőképző a Vízivárosból a  mai Majer István úti fiú tanítóképző épületébe költözött.

1949/50-es tanévben a hazai tanítóképzést négy tanulmányi évre csökkentették, új tantervet vezettek be és az intézet hivatalos nevét „Állami Pedagógiai Gimnáziumra” változtatták.

1950 szeptemberétől megszűnt a „pedagógiai gimnázium” elnevezés. Az intézet hivatalos neve „Állami Tanító- és Tanítónőképzőre” módosult.

1950-től a középfokú képzés a gyakorló évvel újra öt évre változott, ami aztán  l962-ig megmaradt.

1950/51-ben Molnár Péter az igazgató.

1951-ben Állami Óvónőképző elnevezéssel megindult Esztergomban az óvónőképzés a tanítóképző keretein belül.

1951/52 – 1952/53 között Koskó Lajos a tanítóképző igazgatója.

1953-tól szervezetileg is önállósult az esztergomi óvónőképzés. A Béke téren kapott elhelyezést, majd a tanítóképzőbe költöztették, 1956 júniusában azonban másodszor is

megszűntették. 1952-1955. Az óvónőképző igazgatója Csiszár Albert.

1953/54 – 1957/58 között Homor Pál a tanítóképző igazgatója.

1956. május 26-27-én ünnepélyes megemlékezés az intézet újranyitásának 100. évfordulójáról. Ekkortól változott elnevezése  Balassi Bálint Állami Tanítóképzőre.

1958. Az Elnöki Tanács 1958. évi 26.sz. törvényerejű rendelete alapján megkezdődött 11 középfokú tanítóképző felsőfokú intézménnyé történő átszervezése.

Sikerült elérni, hogy az esztergomi tanítóképző is a létesítendő 11 felsőfokú tanítóképző közé került.

1958. október 1-től a Művelődésügyi Minisztérium Hegedűs Rajmundot, a megszűnő balassagyarmati tanítóképző igazgatóját nevezte ki az esztergomi Felsőfokú Tanítóképző Intézet igazgatójának, ezt tisztséget 1964-ig töltötte be.

1959. július 1-vel a tanítóképzőből 12 tanárt, gyakorló iskolai tanítót helyeztek át a város, illetve környék iskoláiba.

1959. július 1-i hatállyal a Művelődésügyi Minisztérium 17 személyt nevezett ki a Felsőfokú Tanítóképző Intézet tanári karába.

1959. szeptember 14 a Felsőfokú Tanítóképző Intézet első tanévnyitója.

1959 szeptember 15-én új tantervvel megkezdődött 69 nappali tagozatos hallgatóval a hároméves felsőfokú tanítóképzés.

1959. szeptemberében megalakult a Pedagógusok Szakszervezetének intézeti szervezete.

1959/60-as tanév végén érettségiztek a középfokú tanítóképző utolsó évfolyamának tanulói.

1960. Első alkalommal adott az intézet arany-,gyémánt- és vasoklevelet idős tanítóknak és óvónőknek.

1961/62-es tanévben megkezdődött a levelező tagozatos tanítótépzés az intézetben.

1962-től együttműködés a besztercebányai Pedagógiai Fakultással.

1964-től együttműködés a nordhauseni  /Német Demokratikus Köztársaság/ tanítóképzővel.

1964-ben Gábris József intézeti tanár szerkesztésében megjelent az intézeti Kiskönyvtár első száma.

1964-ben állították fel Kucs Béla szobrászművész „Vízbelépő lány” szobrát az intézet kertjében.

1964/65-ös tanévben új tantervet vezettek be.

1964/65 – 1971/72 között Gyarmati Lajos  az intézet igazgatója.

1965/66-os tanévben megkezdődött a tudományos diákkörök, szakkörök kiépítse és a  sportkör, valamint az énekkar újjászervezése.

1965-től az állami oktatás részeként megkezdődött az eszperantó nyelvoktatás az intézetben.

1967. október 26. Az intézet működésének 125. évfordulója alkalmából tudományos ülés és kulturális program keretében a Balassa Bálint Múzeumban megnyílt a tanító- és óvónőképző intézetek művésztanárainak első országos kiállítása.

1968. szeptemberétől megkezdődött a gyakorló iskola felső tagozatának kiépítése.

1969. szeptemberétől megindult az esztergomi általános iskolai matematikatanítási kísérlet, ami az 1971/72-es tanévben vált országosan ismertté.

1970/71-es tanévben ismét tantervváltozás történt a tanítóképzésben.

1970. szeptemberétől megkezdődött a két évfolyamos felsőfokú óvónőképzés az intézet keretei között.

1970. szeptemberében jelent meg a Tanulmányok c. intézeti kiadványsorozat I. kötete Csiszár Albert szerkesztésében.

1972/73 – 1974/75 között Szabó Ferencné a tanítóképző intézet igazgatója.

1972. szeptemberétől megkezdődött az intézetben a szlovák nemzetiségi nyelvű tanítóképzés. Gyakorló iskolája a piliscsévi szlovák nyelvet oktató általános iskola lett.

1973. április 26-27. az intézet tudományos pedagógiai ülést rendezett az ezeréves Esztergom tiszteletére.

1975/76 – 1985/86 közötti időszakban Nagy Lajos az intézet, illetve főiskola főigazgatója.

1975. decemberében az intézetben megalakult a Felvételi Előkészítő Mozgalom tanító- és óvónőképzős részlege. Esztergom kapta feladatul a testvérintézetek ez irányú tevékenységének koordinálását.

1976. júniusában ismét megszűnt Esztergomban az óvónőképzés.

1976. szeptember 1 – től az esztergomi tanítóképző intézet főiskolává alakult, mint Tanítóképző Főiskola folytatta működését.

1976. szeptember 13-án a tanévnyitón az oktatási államtitkár avatta ünnepélyesen főiskolává az intézetet.

1976-os főiskolai tanterv kötelezővé tette két szakkollégium felvételét.

1976-ban az Oktatási Minisztérium  megszűntette a tanítóképzős hallgatók felvételi alkalmassági vizsgáját.

1976 őszén közművelődési tanszék alakult a főiskolán.

1977. szeptember 1-től Zsámbékon megnyílt az esztergomi főiskola kihelyezett tagozata.

1978-ban jelent meg az Esztergom 1945 – 1975 című tanulmánygyűjtemény, melynek szerzői többségében a főiskolai tanárai voltak.

1978. szeptember 10. A gyakorló iskola Prímás-szigeti új épületének avatása.

1979-től 1988/89-es tanévig a főiskola hallgatói szervezett formában vettek részt az őszi mezőgazdasági munkákban.

1979. április 21-én Bárdos Lajos zeneszerző 80. születésnapja alkalmából rendezett ünnepi főiskolai hangversenyen az idős mester is részt vett.

1980-tól az I. tanévre felvett valamennyi hallgató szeptember első napjaiban „gólyatáborban” ismerkedik a főiskola életével, követelményeivel.

1981. augusztus. Az Országos Pedagógiai Intézettel közösen továbbképzési tanfolyamot rendezett a főiskola a korrekciós osztályokban működő nevelők részére.

1981 szeptembertől a főiskola megkapta városi tanácstól a Kossuth Lajos utca 25. szám alatt levő kollégiumot, (az egykori Magyar Királyhoz szálloda épületét).

1982-ben kormányközi megállapodás alapján a Nyitrai Pedagógiai Főiskola az esztergomi főiskola partnere lett a szlovák és magyar nyelvi képzésben.

1983 tavaszától megkezdődött a szlovák – magyar hallgatók cseréje.

1983. szeptember 1-től a főiskola zsámbéki tagozata önálló főiskolává vált.

1984-ben megnyílt a főiskola Kossuth Lajos utcai épületében a kollégiumi részleg.

1984-ben a főiskola kiadásában Gábris József szerkesztésében megjelent a KISKÖNYVTÁR c. kiadványsorozat első három száma.

1984. április 5-7. A tanítóképző főiskolák és óvónőképző intézetek hallgatóinak esztergomi kórustalálkozója.

1984. november 1. Ünnepi megemlékezés a felsőfokú tanítóképzés létrejöttének 25. évfordulójáról.

1985/86-os tanévben a helyi körülményekhez igazodó új főoskolai tanterv készült.

1986/87 tanévtől Kaposi Endre a főiskola főigazgatója.

1986/87-es tanévben kísérleti jelleggel megkezdődött a négy évfolyamos tanító – közművelődés szakos képzés, az integratív esztétikai, valamint a tömegkommunikációs és újságíró szakkollégium tevékenysége.

1987- ben megindult a főiskolán a tanítóképzéssel egy szervezeti egységben a három évfolyamos óvónőképzés.

1988. szeptember 11-én Paskai László bíboros érsek jelenlétében felavatták Vitéz János szobrát a tanítóképzővel szemben.

1989. május 2-án a főiskola felvette Vitéz János esztergomi érsek nevét. Új neve: VITÉZ JÁNOS TANÍTÓKÉPZŐ FŐISKOLA.

1990/91-es tanévben megindult a négyéves tanító – szociálpedagógus szak.

1990. május 26. Megalakult az Esztergomi Tanító- és Óvónőképző Öregdiákjainak Egyesülete.

1990. szeptember 10-én ünnepélyesen felavatták a főiskola 250 férőhelyes kollégiumát.

1990 őszétől megkezdődött a hitoktatóképzés a főiskolán.

1990 őszétől Szlovák Nemzetiségi Tanszék létesült a főiskolán.

1990 őszén német nemzetiségi tanítóképzés indult az esztergomi főiskolán.

1991 január 21-én megalakult a Balassa Bálint Alapítvány a Tanító- és Óvónőképzésért.

1991 őszétől a hallgatók a német nemzetiségi nyelvtanító szak mellett – a négy évfolyamos tanító – angol nyelvtanító szakot is választhatnak.

1992. április 29. Ünnepi megemlékezés az esztergomi tanítóképző alapításának 150. évfordulóján.

1992-ben a főiskola tornatermét díszteremmé alakították, fölötte pedig tornacsarnok létesült.

1993. június 28-án a magyar állam visszaadta 1993. július 1.-i hatállyal a katolikus egyháznak az esztergomi főiskolát, mindkét kollégiumát és a gyakorló iskola épületét.

1993/94-es tanévtől az intézmény VITÉZ JÁNOS RÓMAI KATOLIKUS TANÍTÓKÉPZŐ FŐISKOLA néven az esztergom-budapesti érsek fenntartásában működik.

2006. szeptember. Megindul a főiskolán az andragógia, kommunikáció-médiatudomány, szociálpedagógia és a tanító szak új képzési rendben /6-6-6-8 szemeszter/ Bachelor programokkal.

2008. január 1. A főiskola beleolvadt a Pázmány Péter Katolikus Egyetembe és mint a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Vitéz János Kara (PPKE VJK) folytatja tovább működését.